Emlékszem sok-sok éve láttam egy TEDx videót, amiben egy New York-i designer Stefan Sagmeister arról beszélt, hogy vett ki néhány hónap sabbaticalt, azaz alkotói szabadságot, amikor eljutott oda a karrierjében, hogy ideje volt. Ez a videó 2009-es. Akkor emlékszem motyogtam is magamban, „hogy persze, aki megteheti… én ezt tuti soha nem engedhetem meg magamnak.„
2025 nyarán 3 hónapot vettem ki, hogy a családdal bejárjuk autóval Európát, decembertől pedig csak két dologra koncentráltam – az edzésre és a tanulásra. Reggelente, miután elvittük a gyerekeket a suliba, friss aggyal nekiálltam az aktuális spanyol leckémnek, majd elmentem mozogni, utána pedig irány a garázs – ott rendeztem be a téli irodám – tökéletes helyszínnek bizonyult ahhoz, hogy elmélyedjek az üzleti automatizálásban. Amikor pedig nem ezzel foglalkoztam, akkor sétáltam, festettem. Egy idő múlva nem jöttek emailek, nem jelzett állandóan a Messengerem vagy a Slack, nem voltak beírva konzultációk, élők. Nem nézegettem a telefonom, nem akartam közvetíteni semmit kifelé. Beállt a tökéletes csend.
Az elmúlt 4 hónapban eljutottam oda, hogy a korábbi évek Zapieres, majd n8n tapasztalai után januárban a Make.com felületén állapodtam meg. Januárban letettem a Make Partner Academy Advanced, majd egy hétre rá az Expert minősítését is – ami azt jelenti, hogy szakértői szinten kezelem a programot és hozok létre összetett workflowkat. Tulajdonképpen most ugyanazt csinálom, mint amihez hosszú éveken át felületet terveztem, csak most a működést rakom a felület mögé.
És én itt megtaláltam azt, amit kerestem. Megtaláltam a helyem az AI világban. Nem kell nekem képeket vagy videókat generálnom, résztvenni egy műanyag valóság gyártásában. Az csak egy kis szelet, de valójában az AI eszközök elképzelhetetlenül könnyűvé tették a mindennapi munkám.
Miért pont a Make.com? És a Claude, természetesen.
Először is, mert ez a két cég számomra a fejlődést jelentik. A praktikus fejlődést, minden egyes új funkció olyan, mintha egyenesen azért készítették volna, mert előtte elsóhajtottam, hogy de jó lenne, ha… és ott van. Ez a két termék visszaadta ugyanazt a lelkesedést, mint amikor először írta ki az általam kódolt weboldal, hogy Hello World! – csakhogy most pusztán a leírt szavaim állnak össze weboldalakká és az őket működtető automatizmusokká.
A leírásokban a Make.com valahol az optimális középút az automatizáló szoftverek között, így indultam neki – erős n8n alapokkal, mert előtte már leraktam arra is az első certificatet. És szeretek n8n-ben dolgozni, úgyhogy ez itt nem lesz hitvita. De azt tapasztaltam, hogy ugyanaz a folyamat egy nem fejlesztői környezetből jövő vállalkozónak egyszerűen ijesztő a UI miatt. És ennyit számít a tervezés – gyönyörűen lehet szegmentálni egy szoftverfelülettel is – a Make a barátságos, buborékos.
Ami megtévesztő, mert a tudása nem sokban marad el az n8n-től, legalábbis kisvállalati felhasználás szintjén – low-code, azaz találkozik a felhasználó kódokkal, de nem kell őket mélységeiben értenie. És ez ma kitágítja azokat a határokat, hogy mit lehet és mit nem lehet automatizálni néhány óra tervezéssel! Ha akarom egyszerű, ha akarom komplex.
A két program: a Make és a Claude olyan eszközöket adott a kezembe, amilyenről mindig is álmodtam. Kitalálom, hogy milyen aktuális vállalkozási problémámat akarom megoldani és néhány óra múlva ott a kész, működő megoldás a kezemben. Olyan megoldások, amiken régebben hetekig dolgoztunk többen. Már az a lenyűgöző, hogy ez le tud nyűgözni ennyi év után.
A hetedik év – amikor a termőföld pihen
Ez a sabbatical – és én 2×7 évet nyomtam végig a Pixelgyárban – igaz 6 évvel ezelőtt már tartottam egy hasonlót – akkor kizárólag az egészségemről szólt, azóta is tartom az akkor beállított étrendem és minden modern, az orvosok számára érthetetlen betegségemtől megszabadultam – pusztán az étkezésemet megváltoztatva.
Stefan Sagmeister az előadásában arról is beszél, hogy az utána lévő évek annyira termények voltak, a megvalósult ötletei mind a sabbatical időszakából származtak.
Most én is elmondhatom, hogy egy olyan kurzussal indítom a következő időszakot, amit hosszú idő után újra őszinte lelkesedésből tudtam összerakni, mert meg akartam nektek mutatni, hogy a plusz idő, amire vágytok – tényleg ott van a modulok összekötése mögött!
Nem egy egyszerű Make.com kurzust akartam összerakni, hanem egy olyan kombót, ami megtanít arra, hogyan dolgozz ma ezzel a 2 programmal – külön modult szenteltem annak, hogyan dolgozom EGYÜTT a Claude-al.
A sabbatical tanulsága: nem kell mindent nekem csinálnom
Kisvállalkozóként évekig pörög az ember abban a hitben, hogy minden pillanatban neki kell ott lennie. Minden kérdésre csak ő tudja a választ, minden eseményről tudni kell, minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja. Ezt a leckét már többször átvettem a huszonév alatt, talán most már sikerült jól vizsgáznom belőle, mert az állandó kontroll nem csak az időmet veszi el, hanem egy olyan felesleges stressz az életemben, ami hosszú távon megbetegít.
Az egyik videómban arról beszélek, hogy nem azért akarok több időt, hogy többet tudjak dolgozni. Nem. Azért, hogy a munkaidőm tényleg a minőségi munkával teljen és aztán legyen időm élni! Negyven felett, sok vállalkozási évvel a hátam mögött ezt a luxust is megengedem magamnak – és el akarom hozni azoknak is, akik most ezeket olvasva legyintettek, hogy: persze, aki megteheti… én ezt tuti soha nem engedhetem meg magamnak.